Sokat hallgattam az Anima félét is, de szerintem messze jobb az eredeti változat:

Á. azt mondja, írjuk fel egy kockás füzetbe egymás mellé, hogy mit várt ő a kapcsolattól és mit vártam én. Következő táblázatba kerüljön az ő jövőképe és az enyém. Elborzadok már a gondolattól is, pedig szinte az élet minden más területén két lábbal a földön járok.…

Avagy jó ebédhez szól a... elnézést, ezt azért nem kellene :)

Hangulatgörbém amplitúdója csak nem akar alábbhagyni. Egész héten dekoncentrált voltam. Bár néha már úgy érzem, hogy megbarátkoztam új helyzetemmel, újra és újra olyan jellegű hülyeségeket művelek, amik korábban egyáltalán nem voltak jellemzők rám. Ma például elmentem…

Unalmas vasárnap délután, a passzivitás abszolút csúcsára török a gép előtt ülős semmittevésemmel. Egy időben folyton csinálni akartam valamit, pihenésként is csak az aktív pihenést tudtam elképzelni; most meg... A szakítós blog korábbi postjainak olvasása közben…

Szó se róla, elég rossz érzés: ki lettem dobva. Méghozzá elég személytelen módon. Fel akartam hívni, hogy elmondjam Neki, hogy bár el vagyok keseredve, egyáltalán nem haragszom. Nem vette fel a telefont. Valami nagyon elszakadt. Ki kellene bogoznom, hogy mi miért történt, ha…

Lúzer-e vagyok? Szerintem nem. Én a legjobbat próbálom adni, Neki ennek ellenére sincs kedve kommunikálni velem. Nem akarok tolakodó lenni. Nem érzi, hogy szeretem. Abban sem vagyok biztos, hogy ez kölcsönös...

Furcsa világban élünk... Boldog Új Évet Kívánok minden kedves gép előtt rekedt ismeretlennek!

A kádat megtöltöm forró vízzel. Belemerülök, ellazulok. Halk jazz szól a háttérben. Behunyom a szemem. Azt képzelem, hogy itt vagy velem. Azt képzelem, hogy itt vagy velem. Bárcsak több lenne, mint illúzió.

Elveszett, de sikerült újra megszereznem. Mint szívemnek különösen kedves filmet, újra megnézem Az Illúzionistát. Amellett, hogy a film maga is több szempontból kiváló, azt hiszem engem igazán a történet fogott meg. Kicsit rólam, rólunk is szól.

Most akadtam rá, szerintem jóság.

Dolgom végeztével a szó szoros értelmében rohanok haza. Nem jövök rá, hova ez a rohanás, itthon sem vár senki, semmi, időm szinte mint a tenger. Most igazán sehol sem érzem jól magam. Magamnak kerestem ezt a helyzetet.

Lassan telnek a napok. Régen abbahagyott  dolgokba kezdtem bele, s bár elfoglalni kiválóan el tudom magam, minden csak pótcselekvés. Nem működik, hogy eltereljem a gondolataimat. Mindenről Ő jut eszembe, az uszodáról, a szaunáról, a könyvről, amit együtt vettünk és ezernyi…

Csak ülök és bámulom a falat. Nem lehet, hogy így érjen véget. Azon töröm a fejem, hogy mit tehetnék, de semmi nem jut eszembe. A helyzeteket nem csak úgy lehet megoldani, hogy elmenekülünk előle. Miért várja el most ezt tőlem? Pont most?

A tizenegy órás embert próbáló munkanapnak vége. Az eredményes lebetegedés receptjét kísérletezem... végy egy legyengült szervezetet, rakd be fél napra az ipari klíma mellé szerelni és várd az eredményt. Mivel megígértem egy kollégámnak, hogy segítek a hétvégi munkában,…

Napok óta nem tudok aludni, enni. A fájdalmon kívül a tehetetlenség az, amivel nem tudok mit kezdeni. Nem voltam elég jó Neki, nem lehettem elég jó? Szeretném a múltat megváltoztatni, egy időutazó készülék rendel!

Felhívtam. Vissza akartam könyörögni magam, mint mindig. A különbség talán csak annyi, hogy ezt a hívást most nem az altáji szükség szülte, hanem komolyan végiggondoltam, hogy vele szeretnék lenni. Új barátja van. Szereti. Gyenge vagyok küzdeni. Nem is találnék hozzá hasonlót.…

Zuhog az eső. Rendelt kaja: csülkös bableves, cigánypecsenye. Hozzá vörösbort fogyasztok. Nagyon félek, hogy megint összejövünk és attól is, hogy egyedül maradok. Manu Chao szól halkan a háttérben. És még csak két hete váltunk el...