Felmerült, hogy ma este is táncot gyakoroljak-e vagy sem. Kicsit örülök, hogy itthon maradtam. Biztos szánalmasan hangzik, de legalább hallgathatom a kedvenc vasárnap esti jazzműsorom. Ez az egyik dolog, amit az elmúlt 7 évben igyekeztem nem kihagyni. Talán az egyetlen dolog, ami mellett ennyi ideig kitartottam. Nem vagyok egyébként a megszokások embere, de néha mégis jót tesz némi állandóság a sok változó környezeti elem mellett. Inkább az a jellemző, hogy a spontán programokért rajongok és nem bírom a túlszervezett dolgokat, most nagyon jól esik, hogy ugyanakkor ugyanazt az apró, kicsi örömöt érezhetem, amit az elmúlt években. Öregednék? :)