Az elmúlt napokban mindig elfoglaltam magam, ezért is a nagy csend itt a blogon is. Ma adódott végre egy kis szabadidőm, ezen felbuzdulva itthon ténykedtem. Elpakoltam a holmijait, a fogkeféjét, a bögréjét, a párnáját... előtörtek az emlékek és újra sírtam :( Azóta is szar a…

A kádat megtöltöm forró vízzel. Belemerülök, ellazulok. Halk jazz szól a háttérben. Behunyom a szemem. Azt képzelem, hogy itt vagy velem. Azt képzelem, hogy itt vagy velem. Bárcsak több lenne, mint illúzió.

Fel-felriadok éjjelente. Az álmaim ugyanarról szólnak, mint a nappalok, a mai mégis különleges volt. Nagypapa vígasztalt az álmomban. Jópár éve már, hogy elhunyt. Jámbor, jó kedélyű ember volt, akinél mindig otthonra leltem, ha otthon egymást ölték a szülők. Ritka volt az a…

Azért abban van némi szánalomra méltó, hogy az interneten olvasom először, hogy esik a hó. Aztán kinézek az ablakon, és tényleg. Óriási pelyhekben hullik. Alvó mátrai emlékeket ébreszt, egy gyönyörű év végi telelésről. Mindenről Ő jut az eszembe.