Az elmúlt napokban mindig elfoglaltam magam, ezért is a nagy csend itt a blogon is. Ma adódott végre egy kis szabadidőm, ezen felbuzdulva itthon ténykedtem. Elpakoltam a holmijait, a fogkeféjét, a bögréjét, a párnáját... előtörtek az emlékek és újra sírtam :( Azóta is szar a…

Lúzer-e vagyok? Szerintem nem. Én a legjobbat próbálom adni, Neki ennek ellenére sincs kedve kommunikálni velem. Nem akarok tolakodó lenni. Nem érzi, hogy szeretem. Abban sem vagyok biztos, hogy ez kölcsönös...

Hat hete történt. A szerelem él, de a bizalmat nem sikerül visszaszereznem. Hiába az érzések. Jövő hét péntek nagy nap az életében. Kívánom, hogy sikerüljön, mert tudom, hogy számára mennyire fontos. Tudom, hogy sikerülni fog. Szívesen osztoznék az örömében, ha szeretné és…

Egyre inkább el vagyok keseredve. A közeledési kísérleteimre hallgatás vagy finom visszautasítás a reakció. Úgy tűnik, megbélyegeztem magam a korábbi viselkedésemmel és már nem akar közel engedni magához. Ott lóg a levegőben a "köszönd magadnak, hülyegyerek", de…

A kádat megtöltöm forró vízzel. Belemerülök, ellazulok. Halk jazz szól a háttérben. Behunyom a szemem. Azt képzelem, hogy itt vagy velem. Azt képzelem, hogy itt vagy velem. Bárcsak több lenne, mint illúzió.

Az unalomba fulladó vasárnapot egy kis sorozatnézéssel próbálom feldobni. A Big Bang Theory első három részét megnézve sírvaröhögős. A téma is közel áll a szívemhez, hiszen - királylindai szófordulattal élve - geekek vagyunk, vagy mi.Közben azon tűnődöm, hogy Veled mi…

Elveszett, de sikerült újra megszereznem. Mint szívemnek különösen kedves filmet, újra megnézem Az Illúzionistát. Amellett, hogy a film maga is több szempontból kiváló, azt hiszem engem igazán a történet fogott meg. Kicsit rólam, rólunk is szól.

El történő foglaltság okán hanyagul blogolok, mentségemre szolgáljon, hogy munka is akadt mostanában és elutaztam látogatóba is egy kicsit. Közben zajlik az élet, kedves is éli a sajátját. Tegnap éjszakába nyúlóan beszélgettünk. Igaz ami igaz, nincs most könnyű helyzetben.…

Séta a Gellért hegyen az esőben. Vele. Olyan majdnem randi, ha éppen nem mással lenne, akkor ez egy randi lenne. Időt szánt rám, jól éreztük magunkat. Fájt elválni: ki-ki a maga útjára, ő O-hoz, én az üres lakásba, de legalább egy gyönyörű este után. Okosodtam. A szíve…

Kb. órára (percre?) pontosan négy hete, hogy elszúrtam. Nem kicsit, nagyon. Nincsen magyarázatom rá, hogy miért tettem. Hajlamos vagyok minden helyzetet otthagyni, amit egy kicsit is problémásnak látok. Erről szól az életem. Vele nem leszek ilyen soha többé, ha kapok még egy…

Beszél velem! Tudom, *érzem*, hogy szeret. Azt mondta mindig, hogy csak ez számít, vajon ez tényleg így van? Lehet két embert egyszerre szeretni? Nem hagyhatom annyiban, de nem tudom, hogy miért pont most venne komolyan. :(

Felhívtam. Vissza akartam könyörögni magam, mint mindig. A különbség talán csak annyi, hogy ezt a hívást most nem az altáji szükség szülte, hanem komolyan végiggondoltam, hogy vele szeretnék lenni. Új barátja van. Szereti. Gyenge vagyok küzdeni. Nem is találnék hozzá hasonlót.…