Egyik társkeresős oldalon beleakadtam az aktuális horoszkópomba, ami (egyéni) értelmezésem szerint azt mondta, hogy a héten már ne nézegessek ilyen hülye oldalakat. Lassan osztom Zsüzsüke véleményét az ilyen oldalakról, de azért még kapálózok :) Mindenesetre holnapra végre sikerült túrát szervezni (és igen, a kedves sztrájkoló vasutasok sem tudnak kiszúrni velünk, mert némi telefonálással találtam alternatív megoldást, innen üdvözlöm őket), aztán jövő héttől újra meló. Ami nem csak jó, de el is foglal.

Apropó, munkahely. Van egy kedves kolleginám, aki úgy érzem, az eddigieknél is kedvesebb velem. El akarnám hessegetni a gondolatot, de rásegít egy-egy kisebb ajándékkal. Házinyúlra viszont nem lövünk, ugye... vagy mégis? Van ilyen aranyszabály, hasonlóan ahhoz hogy barátnő barátjával illetve barát barátnőjével sem kezd az ember. Aztán csak körülnéznék és rengeteg  olyan (jó) kapcsolatot látok, ami ezekből az állapotokból építkezett. Nem csoda, hiszen mégis ott ismerkedik az ember, ahol előfordul. Én viszont bántam már meg nagyon hasonló döntést... ÁááÁááÁÁÁáá... holnap (ma) kiszellőztetem a fejem, jót fog tenni.

A szombati nap zárásakor úgy érzem le kell írnom valami pozitívat is: kiváló lasagne-t ettem, majd hatalmas adag tejcsokis profiterolt az egyik házhoz szállítós olasz étterem jóvoltából. Furcsán hangozhat, de ez okozott némi örömöt. Hát ilyen egyszerűen működünk: férfi és has, ugye.