A hétvégi túra igazán remek volt, végre egy komolyabbat sikerült mind távban, mind szintkülönbségben teljesíteni. Aztán a héten az aktuális össznépi betegség folytán rengeteg munkám akadt, túlóra túlóra hátán. A durván késő esti hazaérkezéseket kompenzálandó néha kicsit később értem be, és mivel kedvenc főnökömnek jobb dolga nem akad, ezért most ezzel akart foglalatoskodni. Nagyobb baja ne legyen, de tényleg :) Azért még így is lekopogom, a munkahelyi stressz ezen a helyen számomra ismeretlen fogalom. A munkában rengeteg jó ötletem van és gördülékenyen sikerül a felmerülő problémákat leküzdeni - ezt most le is kopogom. A dicsekvést rögtön abba is hagynám: a magánéletem most a másik véglet, már a netes társkeresőkre belépve is nevetek a válaszleveleken. Igaz, a legtöbb esetben kedvesen utasítanak el. A legőszintébb levelet tegnap küldte az egyik tünemény, kb. így foglalnám össze: randa vagy de milyen kis aranyos. Lehetne ilyen levélért haragudni? Nem nagyon, bármennyire is gyűlölöm, ha ebbe a fakkba kerülök. Valaki megtaníthatna rendesen kommunikálni...