Kb. órára (percre?) pontosan négy hete, hogy elszúrtam. Nem kicsit, nagyon. Nincsen magyarázatom rá, hogy miért tettem. Hajlamos vagyok minden helyzetet otthagyni, amit egy kicsit is problémásnak látok. Erről szól az életem. Vele nem leszek ilyen soha többé, ha kapok még egy…

Beszél velem! Tudom, *érzem*, hogy szeret. Azt mondta mindig, hogy csak ez számít, vajon ez tényleg így van? Lehet két embert egyszerre szeretni? Nem hagyhatom annyiban, de nem tudom, hogy miért pont most venne komolyan. :(

Felhívtam. Vissza akartam könyörögni magam, mint mindig. A különbség talán csak annyi, hogy ezt a hívást most nem az altáji szükség szülte, hanem komolyan végiggondoltam, hogy vele szeretnék lenni. Új barátja van. Szereti. Gyenge vagyok küzdeni. Nem is találnék hozzá hasonlót.…